Magasba szegezett tekintetek
Fürkészik most a fekete eget
Nézi az élő, s nézi a holt
Gyásznak színe a lelkedre ront
Ajkadról rebben fel a halk ima
Előtted, hever szerelmed sorsa
Élettelen teste megfeszülve
Távozva belőle a lélek szemcséje
Fogadd őt, kérlek karjaidba
Ismerje meg a fénynek arca
Öleld át, bús lelkét
Kit béklyóba vert a lét
Könyörgő arcod az égre ragyog
Áthatol nézésed minden határon
De fájdalmad súlya a földre ránt
S nézed újra a holtnak arcát
Lesütött szemed néz a semmibe
A végkép hatol a lelkedbe
Lassan simul tested az övére
Zárod be emlékét, mindörökre