Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elszakítva

, 837 olvasás, Svab , 2 hozzászólás

Halál

Magasba szegezett tekintetek
Fürkészik most a fekete eget
Nézi az élő, s nézi a holt
Gyásznak színe a lelkedre ront

Ajkadról rebben fel a halk ima
Előtted, hever szerelmed sorsa
Élettelen teste megfeszülve
Távozva belőle a lélek szemcséje

Fogadd őt, kérlek karjaidba
Ismerje meg a fénynek arca
Öleld át, bús lelkét
Kit béklyóba vert a lét

Könyörgő arcod az égre ragyog
Áthatol nézésed minden határon
De fájdalmad súlya a földre ránt
S nézed újra a holtnak arcát

Lesütött szemed néz a semmibe
A végkép hatol a lelkedbe
Lassan simul tested az övére
Zárod be emlékét, mindörökre

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Svab
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 0
Kereső robot: 34
Összes: 233

Page generated in 0.1537 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz