Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Évszakoktól függetlenül…

, 459 olvasás, Magyari Emese , 6 hozzászólás

Álom

Sanyarú a tavasz, olyan zöld-kemény;
Ahogy fényszikkadt csókot lehel majd nyár
Ősz szerelme már halál-csizmában jár.
S jő tél. Dermegve rettegő, vég-remény.

Ez csak bennem-kép. Természet másként él.
Amit ölel csészecimpa: szín-csillám
S míg konkoly virul, rét lesz életvidám
─ bár röpke báját tépi az önkény-szél.

Ha szívem kertjén beton-gyomok nyílnak,
Szánalmas könnyekkel, de öntöznöm kell;
Nem számít kihajt-e "ad hoc" rügy-érzés…

Már nem fáj elmúlás, mert csodát ríkat
- natúr körforgás, mi szivárványt szökell -,
Ily szeretet-jelent élni: üdv- békés…

2009. máj. 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Szonett
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 225
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1621 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz