Egyedül kószálok, felleg száll felettem,
talpam alatt elnyűtt utak felkavart pora,
kopott hegedűn jár táncot a vonó,
ha szívem mélyén dallamként muzsikál
egy cseppnyi - "hol méz, hol áfonya".*
Ábrándot sző a vágy tűzben, konokul,
hiába múlt ezernyi elveszett pillanat,
párhuzamban gombolyít az idő ott,
hol a Sors keze - egy kis jóindulattal -
összeköthetne két, elszakadt fonalat.
Torkot szorít, de tudnom kell, hová futnak
apró léptű reményekkel a holnapok -
benned is tőrt forgat, ha válasz nélkül
alszol el, s tudni akarod - velem együtt
ölelnek-e még a puha bársony alkonyok?
Egyedül ébredek, álom száll felettem,
fejemben káprázik emlék s gondolat,
kopott hegedűn jár táncot a vonó,
mert hozzád hű szerelemmel játssza a
szívemből fakadt, neked megírt dalokat.
* Radnóti Miklós idézet
Megjegyzés: 2009