sokat bántottál
elmegyek
ne haragudj
elhagylak
gyönyörű kék napszemed sugarai
gyönyörmosolyt közös párnán már nem hozhatnak
lábaid elé hullott szívemről minden szirom
most összeszedem lassan azokat
elengedés mámorában
feldíszítem velük
újra virágzó testem nélküled
arcomon sárga napraforgó
sziromlevél az égből
(nézd!)
fényt szív
nyakamra csókolja lila írisz illatát
mellemen halvány vörös rózsa
életet adón játszik
derekam lejtőjén fehér kardvirág
fekszik egyenesen
hasamon szédítő liliom
illattá font világ
orchideám kinyílik megint
kelyhében szédület
menyegző csoda
engem már másik férfi karjaiban vár
talán
szeretném
hogy gyere
s jó kertészként virágjaimból csokrot köss
öntözd megint hullámzón kagylóba zárt orchideád
ki felissza gyönyöröd
életed férfititkát
vagy elhagytál?
nem hiszem
hisz nedvedtől élő virág senki más
csak én lehetek
ugye