Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hullás és virulás

, 349 olvasás, mafla , 12 hozzászólás

Szerelem

hányingerbe bújó lelkiismeret zokog
szívemen
kiújuló rángás ráncként lelkemre csavarodott

sokat bántottál
elmegyek
ne haragudj
elhagylak
gyönyörű kék napszemed sugarai
gyönyörmosolyt közös párnán már nem hozhatnak

lábaid elé hullott szívemről minden szirom
most összeszedem lassan azokat
elengedés mámorában
feldíszítem velük
újra virágzó testem nélküled

arcomon sárga napraforgó
sziromlevél az égből
(nézd!)
fényt szív
nyakamra csókolja lila írisz illatát
mellemen halvány vörös rózsa
életet adón játszik
derekam lejtőjén fehér kardvirág
fekszik egyenesen
hasamon szédítő liliom
illattá font világ
orchideám kinyílik megint
kelyhében szédület
menyegző csoda
engem már másik férfi karjaiban vár

talán
szeretném
hogy gyere
s jó kertészként virágjaimból csokrot köss
öntözd megint hullámzón kagylóba zárt orchideád
ki felissza gyönyöröd
életed férfititkát

vagy elhagytál?
nem hiszem
hisz nedvedtől élő virág senki más
csak én lehetek
ugye

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: mafla
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 235
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1327 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz