Csak hagyd. Csak hagyd megtörténni.
Vágd tüdőcsúcson betonná olvasztott ököllel.
Minden dolog megtörténik egyszer. Sodródj az árral.
Ha keresgélnéd a szavakat, ordíts inkább.
Csak hagyd kicsordulni magadból.
Válaszd külön a mérget, epét, dühöt!
Mosolyogj! Válj letisztult bazaltkockává, és simulj a csákány megnyugtató szilárdságához!
Sújts le! Hörögve, nyált fröcsögve. Egész testből megfeszített törődéssel, hogy érezze a másik.
Mert most csak vele foglalkozol! Csak vele vagy az "itt és most" - ban.
Ne hagyd, hogy az álszerénység dugájába dőlj! Napjaid megszámlálva roskadnak elviselhetően elviselhetetlen éjjeleidbe, ahol csak a lankadt kézközelség buja álforradalma dúdolja a ritmust feleséged horkolászenéje alá!
Robbanj végre! Megfeszített munkatempót diktál a szemtelen főnök, és mindannyiszor visszarángat a szabadságtól, visszavonhatatlan "… Nem születtünk milliomosnak" imája, amit reggelente a kávé mellé Te is magadba kortyolsz!
Meditálj.
Fehér fény.
Rózsaszín aura.
Letisztult élű bazaltkocka.