Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Pokolsziget

, 1160 olvasás, merleg , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Már olyan sokat gondolkodtam, vajon nekem suttogott-e a nádas?
A páromnak egy hétből három napot suttog, mivel horgász a legnagyobb öröme ha kint van a tavon.
Nekem nem jelent kikapcsolódást, mert a szúnyogok nagyon szeretnek.
Ő a halat fogni szerető és tudó vízöntő, hozza a halakat én pedig imádom a süllőt,
pontyot, amúrt ünnepi vacsorát készítek belőle.
Úgy látszik jó páros a mérleg-vízöntő, mindkettőnk akkor boldog, ha a lelke szabad,
de ünnep ha együtt vagyunk.
Vissza a hajdani időkbe, amikor Vác volt a kedvenc városom. A gyönyörű püspöki város, a Duna látványa, mellette a hosszú korzó.
Öt éves koromtól 18 éves koromig a nyárból ott töltöttem legalább egy hónapot.
Édesanya testvérénél két csodálatosan szép unokaöcsémmel.
Egyik hétvégén az én drága nagynénim kitalálta, hogy átmegyünk a Pokolszigetre
kirándulni, a komp átvitt bennünket.
Velünk tartott a nagynénim unokaöccse is Gyuri aki akkor 17, én pedig 16 éves voltam.
Az első szép napsugárszínű bikinit legalább felvehettem.
Amikor a fiúk labdázni kezdtek én is csatlakoztam. Magasból repült a labda, és bizony a legnagyobb meglepetésemre a felsőrész is. Akkor olyan megnyugtató volt,
hogy ott a nádas, így odamenekültem a kíváncsi szemek elől, szégyenkezve.

Tehát emlékeim bugyrából nekem is előkerült egy nádas, de valahogy nem suttogott, hangosan kacagott!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Memoár
· Írta: merleg
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 23
Jelenlévők:
 · entizenharom


Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz