Úgy mélyül el szemedben az Ég
ahogy csak önfeledt csók törheti
meg a szürkében szűrt - retinán bújó fényt.
Sötét tűz ered csillagmezőkért
s az érett szenvedély pattanó
kalászként majd földet ér;
befészkel a mag - szív-meleg ölén
s perzselő lázán a test belülről ég;
újra és újra felizzik és szelet sző
hamujába szikrákért - mert örök
a ragyogás mikor mélyben lel
magára a fény - benned s bennem él.