Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Beddenino

, 286 olvasás, leguan , 6 hozzászólás

Felnőtteknek

Ha már végleg belesüppedtünk az elkeseredés állapotába és élet-roncsoló gondolatok villámai cikáznak minden éjjel koponyánkban, elkergetve a megnyugvás esélyével kecsegtető álmokat, oly durván és otrombán kidolgozott éberségbe menekülünk, mely leblokkolja az álmodozás lehetőségeit, s örökre önmagunk börtönébe záratunk.
Azonban ha önös szándékból felöltött kín-gúnyánkhoz segítő kezek adják jutalmul a halál jogarát, a reménytelenségben ázó képzet-filterek a gyűlölet maszkja mögé bújnak, s a számunkra is váratlannak és elképzelhetetlennek ható percek egyikében állnak elő kegyelmet nem ismerő követeléseikkel. Az örvénylő képzelet tombolása elől nincs olyan gondolkodásban egyébként aktív egyén, aki egérutat nyerhetne. A pillanat hevében elkövetett cselekedetek valójában előre megfontolt szándékkal történnek, csupán ezen szándékról az elme nem bocsátott ki nyilvánvaló impulzust a cselekvést kezdeményező személy számára. Ha azt mondom, hogy véletlenül találkoztam valakivel a múlt hónapban, kire amúgy nem sokkal a találkozás létrejötte előtt már szántam gondolatokat, úgy e találkozás nem lehet a véletlen műve.
Pontosabban az én szemszögömből nézve nem véletlen, viszont a történésben résztvevő másik személy részéről ez az esemény valóban véletlennek hathat.
Azonban adódik még egy kérdés, melynek megválaszolása nélkül nem foghatok bele a történetem elbeszélésébe. Ha jó nebulóként elfogadjuk az előre legyártott igazságokat, fenn áll a veszélye egy alapvető emberi tulajdonság elvesztésének, ez pedig a gondolkodás.
A történelem folyamán könyveket írtak tele a viselkedés, a magatartás követelményeivel, s ezen teóriákat az emberiség egy része magáénak érezvén, alkalmazni kezdte a mindennapokban. A viselkedési normák illetve az úgynevezett "illemkódexek" egyfajta humán-diktatúrát jelképeznek az amúgy elkorcsosuló emberiség szellemiségében.
A gondolkodás képességének önkényes birtoklása még nem jelenti azt, hogy amit valaki elképzelt, s világmegváltó ötletnek tart, az mások számára is tetszetősnek tűnik. S mivel a viselkedési normákat már néven nevezik, sőt, papírra is vetik, evidens, hogy megnő az azok ellen lázadók száma. Így már nem is tűnik olyan spontán dolognak a pillanat hevében elkövetett cselekvés, melyről fentebb már szót ejtettem. Beddenino Faquallo minta diáknak számított a St. Robert általános iskolában. A tanév végén valamennyi tantárgyból a legmagasabb osztályzatot kapta, és szinte minden tekintetben tökéletes diáknak számított, pontosabban a tanárok szemszögéből nézve volt az. Valójában egy előre megalkotott szabvány alapján formált báb volt, egy felsőbb "hatalom", ez esetben a tanári kar akaratától függve. Az osztálytársai mind csintalan, rosszalkodó gyerekek voltak és minden alkalmat megragadtak ahhoz, hogy valamilyen kis "bűnt" elkövessenek. Élő gyerekek voltak. Beddenino azonban egyre türelmetlenebbül szemlélte a körülötte csivitelő osztályt, és még inkább behódolt a tanári hatalom akaratának, hiszen minden vágya az volt, hogy megtartsa azokat a viselkedési normákat, melyek különbözővé tették őt a többiektől. Ha a gyerekek játszani mentek a közeli parkba, Beddenino mindig ünneplő ruhába öltözött, és igyekezett a " normális felnőttektől" ellesett módon viselkedni. A baj csak az volt, hogy sérthetetlennek tűnő minta-élete mögött hatalmas üresség tátongott, és ezt a kongó, fekete űrt továbbra is a hasonulás és a szabályokhoz való feltétel nélküli ragaszkodás megnyugtatónak ható betartásával kívánta kitölteni.
Azonban az ember személyiségét nem lehet megváltoztatni, csupán kordában tartani. És mi történik, ha egy szabadnak született vadat szűk karámba zárunk?
Az öntudatlanság homályában rejtőzve felgyorsul a természetesség utáni vágy, és mivel nyilvánvaló a bezártság ténye, így a vágy hamarosan félelemmé nő, és a félelem mint köztudott, az erőszakos cselekedetek melegágya. Március harmadik délutánja volt aznap, s az osztály szokásához híven a közeli Angelo parkba ment, hogy a szabad ég alatt élvezzék a gyermekkor és a gyermekkorhoz kapcsolódó szépségek sokaságát.
A tanároknak nem tűnt fel, hogy Beddenino még a megszokottnál is illedelmesebben és csöndesebben viselkedett. Egymagában üldögélt egy platánfa alatt, és megszállottan olvasta a történelemkönyvet. A tanárok csodálták őt, ahogyan szavakat formáló szájával próbálta emlékezetébe vésni a dátumok és események sokaságát, azonban Beddenino szája aznap, nem a história betűit motyogta, hanem két szót: végezz velük.
Egy pillanatra a két nevelő elmerült gondolataiban és nem figyeltek a gyermekekre. Beddenino kihasználta az alkalmat, és gyors léptekkel közeledett a kis Maria felé, ki éppen egy nagyítóval játszott a fűben. Két keze rettentő szimmetriában nyúlt előre, s mikor már tenyerei között fogta Maria hófehér nyakát, hirtelen üvölteni kezdett, s csak szorította a kislány nyakát, míg végül Maria szemei lecsukódtak. Addigra már ott termett egy csoport gyerek és a tanítók is, de mindannyiuk együttes ereje is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megakadályozzák a borzalmas cselekményt. Maria holtan hevert a füvön, s a fiú, értetlenül nézett maga elé, és azt hangoztatta, hogy ő nem tehette ezt, őt jófiúnak nevelték, és soha nem is tért le a számára megszabott útról.
Hogy számára ez az út lett volna megszabva? Neki akkor, ez tűnt a legkézenfekvőbb válasznak, azonban ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen adódik a kérdés: kik itt a valódi " bűnösök"?
A tanárok, kik hozzá sem értek a szerencsétlen leányhoz?
Vagy az általuk mozgatott "báb", kinek zsinórja egy váratlan percben elszakadt?
Nos, a kérdés feltétetett. A választ ki-ki döntse el magában, okulva Beddenino történetéből. Bizony néha a megtervezett és előre elképzelt, boldog egyensúly felborulásához, a lázadáshoz, elég egy kósza pillanat…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Novella
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1508 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz