Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Anyám (rendhagyó gondolatok)

, 530 olvasás, kisssp , 10 hozzászólás

Gondolat

Mindenkinek azt mesélte, milyen rossz apámmal, hogy sajnálják.
Apám nagyon szerette, ő már nem, mégis vele maradt. Nem volt ereje újra kezdeni. Kényelemből.
Hárman voltunk már testvérek, mikor fülem hallatára mondta másnak, ha újra kezdhetné, nem kellene neki egy gyerek sem.
Apámnak minden rosszaságunkról részletesen beszámolt. Őt megszánta, minket meg jól elvert az öreg.
Apám kórházban, ő azon aggódott, mi lesz vele, ha hazahozzák, mit kezd a tehetetlen öreggel.
Nem jött haza.
Anyám azután félt egyedül, a magánytól.
Unokáit nagyon szerette. Segített, ha betegek voltak.
Én is segítettem, ahol tudtam, mégsem éreztem igazán, hogy szeretett volna.
Gyerekkori ütéseit máig fájlalom.
Egyszer megpofoztatott a szomszéd nagyfiúval, mert nem akart lejönni az emeletről.
Hatvan évig cigizett. Asztmája után már nem. Az okozta a halálát is.
Utoljára én beszéltem vele. Azt mondta, vigyázzak öcsémre, segítsem, támogassam, mert mindig is problémás volt.
Kértem, tartson ki, míg másnap húgom megérkezik.
Nem várta meg.
Megmaradt pénzükből megcsináltattam a sírjukat. Ennek immár hét éve.
Mindig eszembe jutnak ezek itt…
Most is, május első vasárnapján.
Viszek neki virágot.
Holnap.
Ma jönnek gyerekeink anyjukat köszönteni.
Nekem is volt anyám.
Mindenkinek azt mesélte, milyen rossz apámmal…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: kisssp
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 225
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 261
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1661 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz