… melyet Villon mester nyomán szerzett egy céhenkívüli
Mi eddig volt, most vége lett.
A gyermekkor üszök, s korom.
Sírva tekint rá a szemed
a romra, mi állt egykoron;
elmerengsz még a tegnapon,
s azt kérdezed, mi lesz veled –
Akármi is, csak azt tudom,
egy parancs van: a szeretet.
A költő mondta (rég halott),
hogy az ifjúság zöld vadon,
s csak ordassal találkozott,
bár őzre várt ott boldogon,
s míg sorsa rúgás volt s pofon,
miért írt verseket neked?
Akármiért, csak azt tudom,
egy parancs van: a szeretet.
Csábítón vár a pénz, a hír,
s dúsan – az élet-asztalon.
Nem biztatlak, hogy légy fakír,
s koplalj, szomjazz a nagy toron,
hisz okulsz majd önsorsodon:
mi hozza poklod’ s üdvödet –
Akármi is, csak azt tudom,
egy parancs van: a szeretet.
ENVOI:
Bölcs volt-e, balga (nem tudom)
versem? Hiába kérdezed.
Barátom! Azzal búcsúzom,
egy parancs van: a szeretet.