Isten éld meg a magyart!
S adj szívet keblébe,
hogy a büszkén szavalt
múltat ne temessék be.
Láncok halk rozsdafénye
ne tompítson kardokat,
új tavaszok emlékét ne
eméssze kárhozat.
Isten öld meg a magyart,
Hogy dicsőn feltámadjék,
S ne kongassák fülét hadart
Szavak mocskos vigaszként!
Zakatoló mellel üvöltse:
"Miénk vagy szabadság"
Csak ne nézzen tükörbe
Eme romlott magyarság.
Isten áldd meg a magyart,
Hogy tudja, szép az élet!
Felejthesse el a Don-kanyart
S az ott lenyelt vereséget.
Csókot adj homlokára
S ne jutasd eszébe,
Hogy csak az akácfa
Virágzik a kertjében.
Várd meg Isten a magyart!
S adj a szegénynek álmot,
Felhőkből a könnyet kapard
S áraszd el a világot,
Rettegjen a zsírtól száraz!
Árpádnak magja feltámadott,
S nyilai dühösen utat vágnak,
Hol eddig elvárták az alázatot.
Régen lázálom, most kőhalom,
Egyszer még szerette volna,
Hogy csillogó kardot föltartson,
De mára kegyelem szolga.
Isten ébreszd fel a magyart!
Álom ez csak… az én vigaszom
Hazám, hazám… valaha
szép vár volt, most ő a rom.
Megjegyzés: 2009. április 28.
Online látogatók:
Látogató: 76
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17 
Összes: 97
Jelenlévők:
