Csüggedten ásít a konnektor,
hull a rózsaszál,
sziromja lebeg,
asztallapon forog, tovatűn
az álom hajnalmosolya megáll
a függöny ráncán,
tovahalad bújócska-hadak árnyán.
Szép minden.
Ablak nyílik
hideg lehelet füstje omlik,
a tér moccan, zsivajgó hinta száll
Könyöklő álom figyeli,
amint ócska kabátban a hazugság hazajár.
Figyel a levegő, a nap szórja, tereli,
iskolatáskák futnak a csíkokon át,
mézszínű hajfonat lemarad,
óvónő int neki,
és szalad, szalad a lány.
Nézem a csendet, a zajt a létben,
derű incseleg felém.
Leveszem Radnótit, s újrakezdem,
cukorpapírt bontok a küszöbön ülve - én.