ma még csak
kenyér volt
napi eledelem
szárazon
üresen
meg az a pár
délutáni csók
a bokrok között
melynek
édes ízét
s szép szemed
arany-ragyogását
hozhattam
magammal
madár-hangokkal
öntötte a zöldet
a réten a fény
s te meg én
léptünk
a kavargó szélben
port
hintve elénk a
göröngyös út
hol
álmokat rajzolt
a jövő
lompos szárnya
s egy pillanatra
multunk vágya
nyitott
nekünk kaput
ma még csak
kenyér volt
és csók
minden eledelem
pedíg már
az alkony
bársonyos fátyla
vet véget a napnak
de láng vett körül
s kedvesen
szomjamat oltottad