Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Olvastam a naplódat

, 812 olvasás, dawbird , 54 hozzászólás

Abszurd

Olvastam a naplódat
kétszer, kettőzött dimenziót
nyit rám az ajtód

szennydombon
kurjant a kurva és kiköptél
balra, meredek utcán
kajtattál ifjúság után,
szerencse, már elfáradt
a lendület és elég lesz
a fényképe, Miss Marple-t
akarod nézni a tévében
szittyadt asszonyok
megalvasztják a véredet
nincs benne evokáció

rendezted a tükröket is
sötétben jobb, mondod,
nem látod a rétegelten
lemezelt időt.

Olvastam a naplódat
kétszer,
-göröngyös utakon rázkódott
városról városra-
hepehupás
homlokod mögötti
redők lenyomatát.

Sérülten írtál, a lezajlott
jelenségek nyomorát bekapáltad
egy cserépnyi terméketlen földbe,
-természeti jelenség témakörbe-
s várod, hogy mások beszórják
pétisóval és megtiporják.

.

Egy lapot téptem a naplódból
a végét, az utolsót, ahol
együtt sírtál az elsó csókkal és
az utolsó átvirrasztott éjszakával.

Megjegyzés: evokáció: felidézés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: dawbird
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 333
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 360
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.3552 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz