Olvastam a naplódat
kétszer, kettőzött dimenziót
nyit rám az ajtód
szennydombon
kurjant a kurva és kiköptél
balra, meredek utcán
kajtattál ifjúság után,
szerencse, már elfáradt
a lendület és elég lesz
a fényképe, Miss Marple-t
akarod nézni a tévében
szittyadt asszonyok
megalvasztják a véredet
nincs benne evokáció
rendezted a tükröket is
sötétben jobb, mondod,
nem látod a rétegelten
lemezelt időt.
Olvastam a naplódat
kétszer,
-göröngyös utakon rázkódott
városról városra-
hepehupás
homlokod mögötti
redők lenyomatát.
Sérülten írtál, a lezajlott
jelenségek nyomorát bekapáltad
egy cserépnyi terméketlen földbe,
-természeti jelenség témakörbe-
s várod, hogy mások beszórják
pétisóval és megtiporják.
.
Egy lapot téptem a naplódból
a végét, az utolsót, ahol
együtt sírtál az elsó csókkal és
az utolsó átvirrasztott éjszakával.
Megjegyzés: evokáció: felidézés