Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kőbe zárt emlék…

, 347 olvasás, monaco , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Az emlék, múltad utóíze,
tested része, sejtjeidben olvad szét.
Lehet édes, keserű,
gyilkos, vagy meseszép.

Az emlék befejezett valóság,
mégis változik.
Az idő, életed szobrásza
mi rajta éjjel-nappal dolgozik.

Éles sarkait felejtéssel csiszolja,
mik felsértik lelked.
S könnyel tisztogatja meg
a kőbe vésett éveket.

Megszépíti a legfájóbb perceket,
idővel tűnnek a rossz ízek.
Bölcsességből fonja virágait mindenkinek,
vele túlélhetők a gyötrődések.

Gránit tömbbe zárt képek közt,
márványba szorult lét.
Alabástrom törmelékben
élhető élet a tét.

A tömböket bevonja patinával,
rárakódik nemes penész.
Cipeled, akár súlytalan vagy mázsás,
mert az idők végezetéig Tiéd!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 345
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 379
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2749 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz