Ahogy megláttam, megszerettem,
Mosdatlan volt és együgyű,
De mint egy gótikus veretben
Volt benne valami nagyszerű.
Mint a Szampó oly serényen
Zihált, pumpált a mellkasa,
Egyre nőtt a szenvedélyem,
Mikor együtt mentünk haza.
Megálmodtam, hogy összekötjük
Hosszú időre életünk,
Kevéske pénzünk arra költjük,
Játszunk, iszunk és éhezünk.
De hogyha más nő lesz a fontos,
(Istenem! Ti férfiak!)
Ápolt leszel, figyelmes, gondos,
Titokban biztos megríkat.
Nálamnál jobban nem szeret majd
Asszony-állat senki se,
Egyetlen egy, mit kérve kérek:
Kakáljál már a serblibe!