Szelíd mosollyal beismerem
nincs mód elfutni tőle
tengerbe merültem
óriás hegyeken álltam
úttalan utakon
fényben és sötétben
mindent bejártam
nincs mód elfutni tőle
villámok világítottak
viharok zúgtak
bennem, de egyedül
mentem, menekültem
heves önkínzó
szenvedéllyel
nincs mód elfutni tőle
akartam a jót, a szépet,
minden úton
az árok betemetetlen
mögöttem, előttem,
alattam, felettem
körhintázik
a sors velem
nincs mód elfutni tőle.
Ha körbeérek
saját időmön
visszajutok
hozzá
jámbor
mosollyal
belátom
nem
tudok
elfutni
előle.
(… az árkok sosem lesznek betemetve.)