Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincs mód elfutni

, 435 olvasás, dawbird , 29 hozzászólás

Gondolat

Szelíd mosollyal beismerem
nincs mód elfutni tőle

tengerbe merültem
óriás hegyeken álltam
úttalan utakon
fényben és sötétben
mindent bejártam

nincs mód elfutni tőle

villámok világítottak
viharok zúgtak
bennem, de egyedül
mentem, menekültem
heves önkínzó
szenvedéllyel

nincs mód elfutni tőle

akartam a jót, a szépet,
minden úton
az árok betemetetlen
mögöttem, előttem,
alattam, felettem
körhintázik
a sors velem

nincs mód elfutni tőle.

Ha körbeérek
saját időmön
visszajutok
hozzá
jámbor
mosollyal
belátom
nem
tudok
elfutni
előle.

(… az árkok sosem lesznek betemetve.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: dawbird
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 213
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 243
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 2.2119 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz