Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Dialógus "makrancoskata" módra

, 517 olvasás, Aysa , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

- Tudod Petruchio,
hogy mennék veled?
Sőt, te már azt is rég tudod,
hogy megyek.
Észrevetted,
hogy köztünk nincs vita?
Petruchionak van igaza!
Tudja ezt Kata!
Ha mégse,
az csak erősíti a szabályt:
s Katának e repetitio
meg nem árt.
Mert Kata, dacos,
feledékeny módfelett,
hogy ez véletlen volna, nem lehet.
Katának lenni oly hivatás,
mint Petruchionak,
csak a neve és heve más,
mert míg Petruchio
nem tesz olyat mi felesleges,
szót nem fecsérel,
lényegtelenről litániát se kezd,
addig Kata fecseg,
közben csendben reméli,
Petruchio jól viseli ezt.
S Kata azóta is ott
vár a színpadon, csak ül
decensen, s tán kissé komoly,
s felettébb hallgatag,
cseppet sem katás,
Petruchio oly messze van
a színpad túloldalán,
homlokot ráncol, érvelésbe kezd:
- Tudod jól, hogy nem lehet.
- Tudom, persze valóban igaz.
Közelebb lép - hangja tán remeg:
- Értem, de azért gyere közelebb!
-Jöjjek, még közelebb?
- Érzed? Látod lehet!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Aysa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 213

Page generated in 0.1279 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz