Gondolatom magányában
Távol szól egy estharang.
Visszahív a kis falumba
E bűvös csengő hang.
Felidézve sok-sok álmot…
Gyermekkorom messze vagy.
Köddé foszlott minden ábránd,
Hiába hívsz kis harang.
Szülőföldem templom tornya
Csábítóan hívogat
Visszavezet otthonomba,
Hol anyám keze simogat.
Vadgesztenye lombsátrának
Ezernyi fehér virága,
Alatta a picpang bokor
Mind az otthon varázsa.
Öreg fűzfás Bodrog partja,
Vadkacsáknak világa-
Mintha érezném most-
Mily jó szagú kakukkfűnek illata.
Vad folyónak csendes része,
Tavirózsás holtága,
Gizgazos most, mocsaras is-
Valaha csónakomat ringatta.
Távoli a harang szava,
A falu csendes varázsa,
Elnyomja a zajos, füstös,
Szürke város vadsága.