Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bogrogköz

, 891 olvasás, Fava , 31 hozzászólás

Gondolat

Gondolatom magányában
Távol szól egy estharang.
Visszahív a kis falumba
E bűvös csengő hang.

Felidézve sok-sok álmot…
Gyermekkorom messze vagy.
Köddé foszlott minden ábránd,
Hiába hívsz kis harang.

Szülőföldem templom tornya
Csábítóan hívogat
Visszavezet otthonomba,
Hol anyám keze simogat.

Vadgesztenye lombsátrának
Ezernyi fehér virága,
Alatta a picpang bokor
Mind az otthon varázsa.

Öreg fűzfás Bodrog partja,
Vadkacsáknak világa-
Mintha érezném most-
Mily jó szagú kakukkfűnek illata.

Vad folyónak csendes része,
Tavirózsás holtága,
Gizgazos most, mocsaras is-
Valaha csónakomat ringatta.


Távoli a harang szava,
A falu csendes varázsa,
Elnyomja a zajos, füstös,
Szürke város vadsága.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fava
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 150
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 179
Jelenlévők:
 · legna
 · Sutyi


Page generated in 0.1142 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz