Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bánatom

, 413 olvasás, szkeorik , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

"Kulcsok őrzőjének,
Szívem szerelmének,
Életem értelmének
Szól ez a kis ének!"

Könnyeim, mint megáradt patak,
Mint meleg, nyári záporeső,
Hullanak, kövér cseppekben,
Szemem távolba révedő.

Ülök némán, könnyem corog,
Szívem hang nélkül zokog,
Ily fájdalmat, mi lelkem járja át,
Emberi szóval leírni nem tudok.

Szívem, lelkem, egész énem,
Dühödt vadként lázad ellene,
Vadul bömböl, teljes erőből
Harcol, míg tartja börtöne.

A börtön kitart, erős falú,
Hiába küzd, hiába tombol,
Várja azt, kinél a kulcs van,
Kinek inkább majd dorombol.

Erős szárnyai messze repítik,
Minden széllel dacolva száll,
Csak dobná le már végre láncait,
Elnyelné őt a látóhatár.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: szkeorik
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 329

Page generated in 0.2929 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz