Szemeimből könny csorog
Szívemben hatalmas fájdalom.
Nem vagy itt Te sem,
Ki erőt adna nekem
Elhagytál, Te is régen már.
Éjjelente csak arra gondolok,
Arra a sok szép emlékedre
Párnámat szorongatom
Várlak vissza, minden éjjelen.
A holdfény beragyog ablakomon
Megvilágítja könnyes arcom
Fáj, hogy elmentél
Annyira fáj
Forró csókod érzem ajkamon
Testem forró lázban ragyog
Lelkemben iszonyú fájdalom.
Feljött már a nap,
A hold búcsúzik
Még is könnyesek a szemeim
Felkelni ágyamból nem akarok
Talán nem is tudok
Szívem olyannyira fáj,
Érzem elhagy minden mi belülről táplál
Te sem vagy itt, elhagytál…
Lelkem annyira fáj
Egy üres tér, mit idebenn érzek
Egy üres szellem mi vagyok
Nélküled… Hidd el… Semmi vagyok!
Szívem majd meg hasad,
Csak a párnám szorongatom,
Ideje lenne felkelni ágyamból
De nem tudok
Ujra beköszönt az éjj,
Ujra itt vagyok