Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Nap udvarában

, 339 olvasás, Juju , 4 hozzászólás

Gondolat

Nap udvarában vesd meg ágyadat,
ölelő karod legyen egy – egy fénysugár,
s ha izzó tekinteted rám veted,
én semmivé válva,
eltűnök majd szép szemed mosolyában.
Bárányfelhőbe borul az ég,
én csendes eső vagyok,
Te bágyadt napsugár,
s mikor ajkunk egy pillanatra összeér,
az égre rajzolódunk,
mint egy tündöklő szivárvány.
Törékeny időbe zárva,
érzelmünk szétszórja a végtelen,
s emlékeinkben megmarad
a pillanat varázsa,
ahogy Te meg én,
a nap
és egy volt szerelem.

Megjegyzés: Gondolat, 2009. március

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Juju
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.134 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz