Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az örvény

, 333 olvasás, Misanthrope , 2 hozzászólás

Álom

Hallom a hangodat, hallom, hogy
szólítasz
keserű, édes mámorral borítod
lelkemet,
s kínzó, vak reményekkel bódítasz!

Ez hát italod, ez az álmokból
szőtt, sűrű látszat,
melynek párolgása beleissza
magát a gondolataimba
s egész, teljes valómat,
mindenemet áthat?

Tán a végzet, vagy a sors
akarta, hogy így legyen,
s a bizonytalan, sötét
cél felé vezérelve
örökké magába szív a végtelen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Misanthrope
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 356
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2138 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz