RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2009-03-31 20:00:00, 333 olvasás, Misanthrope , 2 hozzászólás
Hallom a hangodat, hallom, hogy szólítasz keserű, édes mámorral borítod lelkemet, s kínzó, vak reményekkel bódítasz! Ez hát italod, ez az álmokból szőtt, sűrű látszat, melynek párolgása beleissza magát a gondolataimba s egész, teljes valómat, mindenemet áthat? Tán a végzet, vagy a sors akarta, hogy így legyen, s a bizonytalan, sötét cél felé vezérelve örökké magába szív a végtelen.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς