Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Innen már nincs messze

, 632 olvasás, placebo , 7 hozzászólás

Sajgó lélek

"Hol van már az a nyár, amit a narancsszagú éjszaka megkíván.

Szemem keresi arcod, de csak vodkaszagú fényképet találok. Eldúdolom magamnak az élet himnuszát, de mocsárban alszom.
Félve nyúlok magam mellé, és a semmit csak hiányként könyvelem.
Üres üvegeket döntögetek, de a zajok már nem lélegeznek.
Holnapom kísért, mint a tegnapom, alvadt bánattal a számban, újra meg újra elalszom.
Ha kinézek a lyukból, a viharfelhőkön két kezed tapsol és kezdődik ugyanaz.
Majd felállok a múltam forgószékéből és beállok a napszakok mellé, mint vezér a vár védjegyeként.
De a láthatatlan jövő meghozza a véget, és megjön, megkérem felettesen mindent, és ne lássam őt többé sohasem.

Te maradtál a hóhér, a fekete szín a fehér vásznon, Te maradtál nekem szavak nélkül, és Te maradtál a fájdalom hangja és a felirat végül.

Hol van már az a tél, amiben minden keresett szó, érzés nélkül elvetél."

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Prózavers
· Írta: placebo
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2991 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz