Nem kérni jöttem,
csak látni szeretnélek,
bár szememen sűrű hályog,
szürkülő homály, mert
nem akartam látva látni,
de ma már tudom,
arcod bűneim miatt
oly csendes, halovány.
Innen Hozzád érni
oly nagy a távolság,
amit lángoló imám
sem hidalhat át,
és oly messze esnek
tőlem a csillagok, hogy
feléjük félúton
elér a fagyhalál.
De mintha itt se lennék,
ne is figyelj rám…
Megbújok csendben
Lelked ringató távolán,
hisz nem kérni jöttem,
csak látni szeretnélek,
ahogy ujjad végighúzod
az ég bársonyán.