Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hollómadár

, 919 olvasás, Adelheidis , 3 hozzászólás

Misztikum

- Varjú szeme, holló vele,
Irtóztató, éjfekete.
Sovány léte kinek kéne?
Engedjetek, végzek véle!

- Lassan Lille, állj meg leány,
Eldobod most léted talán?

- Miért, Krisztus? Halálmadár
Átka végett halálra vár.

- Tűrd a sorsos, unokája
Kéklő szemű Cassandrának!

- Oh, ne, kérlek, szépen kérlek,
Mennyi kínt kell még viseljek?
Arcom folyton búra fordul,
Tört szívemből sós könny csordul.

- Léted dolga ezt kibírni,
Átkod válladon visleni.
Jóslataid sárba vesznek,
Kik szeretnek, mind elmennek.
Szenvedned kell! Ez a sorsod!
Eldobnád, de visszakapod.

- Miért, Jézus, miért nekem
Kell e nagy súlyt elviselnem?
Századokat sétáltam át,
S nem volt köztünk sohase gát.
Mégis hagyod tűrve, csendben,
Hogy gyermeked így szenvedjen.

- Dúlsz te leány, folyton lázadsz,
Engem okolsz, ha elfáradsz.
Állj hát talpra, viseld csendben,
Ne szidalmazz folyton engem!
Én a Fiam adtam nektek,
Kit ti hazugnak véltetek.
Ő is tűrte, meghalt csendben,
És sohase gyűlölt engem.

- Nagy Isten vagy… Tudod Te jól…
Megteszem hát, mit szent szád szól.
Felállok én, talpra ha kell!
Egyedül sem veszhetek el.
Szállj hát madár, hollómdár:
Varjúgyilkos, átok, viszály!
Szállj el madár, sötét árnyék,
Harcunk perce nem jött el még.
De ha eljő, várj majd reám,
Gyászos leplű hollómadár!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 264
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 289
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2376 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz