Navigáció


RSS: összes ·




Vers: a galambokról

, 1055 olvasás, szabadalom , 17 hozzászólás

Sajgó lélek

lustaszürke galambok ültek ki arcom párkányára
gyűlölöm őket amiért bárhogyanis de jó nekik
én félek hogy sírni látnak és hogy a könnyeim elűzik
ezeket a ronda semmiresemvaló hétköznapi bestiákat
hogy végül kifejezéseimben már semmi sem fog gubbasztani
csak az erőltetett modorosság és a konzervált közöny
mert bármilyen csúnyának és ridegnek is tartom a statisztikákat
mégis mérvadó mértékként vacog minden tettem fölött a közép
belém már sosem fészkel az a finom gyümölcsillatú életöröm
s ezek a galambok is csak utánzatok egy egyre torzuló világ köntösén

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: szabadalom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 173
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 205
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 2.2033 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz