Navigáció


RSS: összes ·




Vers: búcsú

, 437 olvasás, sohaj , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Eljöttem Tőled némán, szótlanul
Éreztem, hogy a szívem elszorul
Egy szavad miatt boldogtalan lettem
Hiszen úgy mint téged, senkit sem szerettem

Eljöttem Tőled, némán, csendesen
Észre sem vettem, mi ment végre bennem
Hogy percek alatt mit szenvedtem
Míg boldogságom örökre eltemettem

Egy pillanatra még meg-megálltam
Szemedbe néztem, talán visszahívsz
Egy kedves biztató szavadra vártam
De elmaradt, örökre elmaradt

Eljöttem Tőled némán szótlanul
A csend mesél az alkony rám borul
S míg telnek múlnak az évek felettem
Szeretni foglak, mindig, önfeledten

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: sohaj
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 170
Regisztrált: 3
Kereső robot: 41
Összes: 214
Jelenlévők:
 · legna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.7714 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz