Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Füstbe bódultan

, 489 olvasás, Riccio , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

A füstbe bódultan támaszt a bárszék.
A hazautat ismerem, amolyan tessék-lássék
módra. A csípős ködtől felébredünk.
Józanít a pillanat, ha tekinteted belém merül.
… Vagy részegít? Az élet engem készre írt.
Hallgatásba bújnék, de minden pohár kényszerít,
hogy dalra fakadjak és öleljem az estét.
A lány is mellettem csak még egy kortytól lesz szép.
Elvesznék a percben, ma minden olyan idilli.
Tollat veszek magamhoz, mert kedvem támadt kiírni
a bánatot és örömöt, a jót és a rosszat.
Most nem merengek azon, hogy a holnap még mit hozhat.
Nem bosszant a tegnap se, hajnalra már feledem,
délután ébredés. Te is berúgsz majd, ha vért adok,
de estére ismét a gondolatom terelem:
Újabb felest felhajtunk, koccintok, azt' szép napot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Dal
· Írta: Riccio
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 159
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 174
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1834 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz