Azt mondják, hogy én kértem...
Kértem és meg is kaptam!
Millió ajándék helyett
Én csupán a lelkemet adtam.
És talán rossz embernek?
Nem tudom... ki tudja már?
Újra érzem a kínokat,
némán tűröm, hogy fáj.
Vádoltak már, üvöltöttek
de én gúnyosan nevettem
lemondtam már mindenről
a szívemet eltemettem.
És az mondják, hogy úgy kaptam...
úgy kaptam meg, ahogy kértem!
Ezernyi szív ölt meg már, és én
is ezernyi lélekbe mártottam vértem.
Szól egy dal, tudom mi, felismerem.
Régi emlékek hangja, újra
felidézem, ahogyan szerettem...
Rászánom magam az útra.
Lépek, elbotlok, én kértem, én kértem...
Vígasztalom magam, de csak zokogok
a múlt útjain már megint csak
öldöklök, zuhanok, haldoklok...
Leborulok lábadhoz, enyhülésért
könyörgök, elfordítod a fejed
nem mersz már rám nézni
nagyobb gondod is van neked.
És tudom, hogy én kértem!
De visszavonnék már mindent!
Csak hogy érezzem a varázst
Legmélyen, magamban, itt bent...