Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vak kezek ölelése

, 301 olvasás, Marien , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Megkopott csillagok szöknek
ujjaim közül az Égre
s hang nélkül halnak, hogy
új kaput nyissanak a fényre.
Feszülő csókok fáklyái
lobbannak a vérben,
s szemeinkben egymást ölelő
lángnyelvek dúlt hajnalában élnek.
Vak kezeink hívnak szerelmet
az ingatag térbe - köd
mögött lebegünk álmodón,
mégis - kapaszkodva e földi létbe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Marien
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 168
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 183
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1302 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz