Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csillagok

, 325 olvasás, Petthy , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

Ő csak állt a föld peremén
és nem értette, hogy miért fáj
a szív ha senki nem sértette.
Nem vérzik, mégis úgy sajog
mintha benne égnének ezer csillagok.
Pedig nem bántotta senki, semmi
észre sem vették mint vagyok.
Bárcsak egy lehetnék veletek,
Drága, Drága Csillagok.

Úgy érezném hogy tartozok
valahová, hogy több, értékes,
szebb valaki vagyok.
Senki és semmi nem keresne,
nem tudnák hogy meghalok.
Csak ti látjátok lelkem, ti tiszta,
fénylő angyalok. Fogjátok kezem
és vigyetek szebb helyekre,
fogadjatok be, Csillagok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Petthy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 358
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2182 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz