Ő csak állt a föld peremén
és nem értette, hogy miért fáj
a szív ha senki nem sértette.
Nem vérzik, mégis úgy sajog
mintha benne égnének ezer csillagok.
Pedig nem bántotta senki, semmi
észre sem vették mint vagyok.
Bárcsak egy lehetnék veletek,
Drága, Drága Csillagok.
Úgy érezném hogy tartozok
valahová, hogy több, értékes,
szebb valaki vagyok.
Senki és semmi nem keresne,
nem tudnák hogy meghalok.
Csak ti látjátok lelkem, ti tiszta,
fénylő angyalok. Fogjátok kezem
és vigyetek szebb helyekre,
fogadjatok be, Csillagok.