Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Cisztás haza

, 294 olvasás, mafla , 7 hozzászólás

Fohász

hatalmas ciszták nőttek benned hazám
fekete zsákszerű vérrel telített tömlők
megemészthetetlen kórban nedvezők

alig van kivezető nyílás
elzáródsz vigyázz
elviselhetetlen lehet már
bőrödön a nyomás

súgd meg
műtétre vársz
orvosod ki lesz
válhatsz-e rosszindulatúvá

gyere kérj segítséget
megfizetjük az árát
csak maradj meg nekünk
küzdj életedért
mi jóindulatúak leszünk
minden fájdalmad elviseljük
csak el ne fertőződj

hazug szó mely jobbulást ígér
halálod okozná
senki nem segít
ne higgy
a politikus bankár
kineziológus asztrológus professzor
nem ment meg
csak te magad
mert erős vagy
értünk
múltad a jövőd
velünk lengeted majd újra
piros-fehér-zöld zászlónk

bár betegek vagyunk mi is
az erkölcstelenség burjánzik
értékválságban szenvedünk
pórusainkba ágyazódott az új isten
a pénz
de nem áldozunk fel
hisz élünk még itt sokan
tisztességesek szétszaggatott
zászlód alatt
kik felelősséget éreznek
értünk
gyógyulj meg édes Hazám
a világot ne árassza el könnyár
melyet tizennégy millió magyar
itt és a világban temetéseden ontana

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: mafla
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 349
Regisztrált: 1
Kereső robot: 35
Összes: 385
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3682 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz