Hajam fürtjeit lágy szellő bontja,
befonja gondom fehér szálait.
Gyászos sötétjét halvány Hold oldja,
hozzá simítja ezüst árnyait.
Szürkéből éled újra a hajnal,
harmatos gyöngyét teríti elém.
Titkon üzenget ábrándos dallal,
varázslatával közelít felém
Kagylóba rejtett, érzések várnak,
mélységbe merült kékséggel ölel.
Átadja helyét múltam a mának.
Boldogság hozzám, nem volt ily közel.
Megjegyzés: 2008-01-19