Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmúlás II.

, 331 olvasás, pazsitz , 0 hozzászólás

Halál

Többé nem érezhetem jól magam
Elmúlt az a nyár.
Többé nem találom meg önmagam
A jövő hiába vár.

Most kérhetnék a sorstól bármit
Hogy megnyugtasson engem.
De immár a világon semmi sem számít
Mit el kellene vennem.

Eltakarom szemem, tovább állok
Ezután vakon járok.
Többé már senkinek sem ártok
S minden bűnt megbánok.

Hova jutok topogva a jelenben?
Én csak itt vagyok eleven.
A bolond jóslatokban elvész az értelem
S tovább élném a jelenem.

Már megtörtént a megváltás
Várnom nem érdemes.
Már késő a helyes meglátás
Sorsom már végleges.

Tényleg minden rám vár ezután
Egyedül uralkodok.
Tényleg minden elmúlt az ősz nyomán
A kietlenben kutakodok.

Lehullt a földről a sötét lepel
Kitisztult a világ.
Lehullt fák levele rajtam hever
Agyonnyom egy faág.

Visszaadok mindent a természetnek
Mit valaha elvettem.
Szétporladva új magok lepnek
S egy virág nő helyettem.

Így már volt értelme látom
Véget ért a rémálom.
A virág szépsége oldja halálom
S hogy így lett, nem bánom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: pazsitz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 362
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.3326 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz