Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Feledés?

, 263 olvasás, SubZero , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Sötétség mámora mely oly felkavaró;
Ábrándozni másokkal kicsit lehangoló;
Néha mosoly, ritkán nevetés tör ki rajtam;
Ritkán bús, néha szomorú lesz a hajnal;
Céltalan semmibe csak futni és loholni;
Telítetlen vágyakból parányit kóstolni;
Határok nélkül egy lépést megtenni;
Korlátok súlyában fogunk elveszni;
Érzések temetője, kopár volt és száraz;
Ma lelkek őrzője holnapnak és mának;
Benne te, egy szürke árnyalat;
Kitűnsz a többitől, mint fű a fák alatt;
Körülötted fehér, mert másra nem gondolok;
Feledés percenként, mert én csak így rombolok;
Másként évekig gyötrődnék azért amit okoztál;
Emlékem őrzője oly sokszor megpofoztál;
Földön fekszem még is taposol rajtam;
Felállnék de meglöksz és elesek halkan;
Feledés homályába szárnyalj amíg öröm még;
Vagy szenvedély betegként szeresselek örökké!?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Memoár
· Írta: SubZero
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 85
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1048 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz