ráfekszem a szélre
fehér tollú sirály - nő
álomlebegésben
napfényből öltözött
felhőket ölelek
szárnyaim akár lelkem
halványkék
ég
örökségben karcsú testem
szabadság tükre csillan
hófehér emlékpihékből
él
madárszívem messze tőled hazám
lebukik óceánvilágra
ráborul széttárva szárnyát
s alatta elhalkul a zaj
menekülve
képtelen képek
(fantazmagóriák)
semmi nem történt
csak farkam
nyakamra tekeredett
összegabalyodva
levált fejem
szürke pettyes
hullámlét
beborít
magányos ország
társa a csend
zsugorodik lassan összemegy
semmivé válik
felébredek
nem álmodom már
a legszebb madárról
csak vijjog a szó
bennem határtalan
él ég a nő
talán
ha visszatérhetnék
hozzád hazám
ezüst sirályod lennék
Európában költő