Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Új vers

, 391 olvasás, Szelkisasszony , 3 hozzászólás

Gondolat

Nem is vagyok boldogtalan
ez csak egy új hegysége a holnapnak
mikor a nap felmagasodik a háztetőkre
a Parlament lomha fényei kialszanak.
Nézem a kupolán túli madarakat,
rájuk füstöl a hajnal kéménye
és az álmosan didergő balkoni kávé.
A leheletem éles, de most nem fáj.
Hiányzott a fény, az átható hideg illata.
Megzörren az ablakkeret,
tétován hajtom beljebb, a ráhulló függöny
libbenése kezemre idéz egy hópihét.
Esik. Havazik.
Zúzmarás tollam kezemben,
leülök az íróasztalhoz, s kezdem.
Mire befejezem, kinyílik a hóvirág.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szelkisasszony
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 263
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 287
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2197 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz