Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelem odakint

, 390 olvasás, Negyszer , 3 hozzászólás

Szerelem

Tél van, és kint vagyunk,
fekszünk a friss havon.
Szemem bekötve, testem forrón.
Kibontod hajam. Hagyom.
Olvad a jég a hátam alatt.
Fúj a szél és fehér a karika
mi lezárt szemem elé borul…
Torkomat sikoly hagyja el,
tenyered tenyerembe szorul.
Mint a kés, vágnak a hangok és a fények,
Körmöm a húsodba mélyed,
és lassan-lassan lehullnak
az utolsó fehér körök.
Tisztul a fej, búcsúcsókolsz,
s én szerelemből s gondolni rád
emlékül egy jégcsapot török.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Negyszer
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 170
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 189
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1237 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz