Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A világ legrosszabb költője

, 447 olvasás, Landor , 17 hozzászólás

Szerelem

Eltűnt a folyó a híd alól,
Üresen tátong a meder, mint egy sötét árok,
Nincsen szél, mi vitorlám feszítse
Átok ül rajtam, örömtelen, szótlan átok

Szaladnék valahova, kifelé a világból
Kifelé, el innen, de lábam alól
Hiányzik az út, mely mutatná az irányt,
Riadva lépkedő vándornak ismeretlen tájon át

Eltűnik lassan, nincs a versben szó,
De bíztató napfényben merengek,
Van, hogy minden értelmetlen. de ugye tudod?
Nagyon szeretlek! Nagyon szeretlek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Landor
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 353
Regisztrált: 1
Kereső robot: 37
Összes: 391
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 1.2478 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz