Navigáció


RSS: összes ·




Vers: vihar lesz

, 379 olvasás, Zsiga Lajos , 32 hozzászólás

Ezerszín

vihar lesz

… a lélek malomkövei között őrlődnek az érzelmek apró magvai
kinek finomlisztet, kinek pedig csak korpát bír őrölni…



viharmadár
száll
csendes vizek
felett
belém jajdul
a csend
míg a végtelent
kémlelem

üvegkristályként
cseng
a múló perc
mint pajkosan
játszó
gyermekek

vonszolom
testem
ébredés partjain
mint magányos
hajótörött
értem sírnak
a szirének
a tajtékzó
habok között

üvegen villanó
gyémánt sikoly
a - tegnap - az,
egy rég nem
látott
sírhalom
amin már
nagy a gaz

bíbor köntösébe
bujt
az éhség
szegény vagyok
semmi kétség

távolból
kiált
a viharmadár
s nekem
ébrednem kell
táncra hív
egy valkűr
leszaggatva
ruhám, ingem
meztelenül
táncolok
míg utolér
fájó képzetem

nem tudom
hogyan bújjak el
belülről
kezd tépni
a fájó
lelkiismeret
követtem - e el
bűnt
miért most
szenvedek

deres
zuzmók között
ébred
a hajnal
s a hideg szél
engem
átölel
sípok szólnak
végtelen erdők
felett
s a pusztán
a vadak
letérdelnek

viharmadár
hangja
összekuszálja
égen
a tehetetlen
felhőket
szemei
villanó fényénél
az égi szimfóniák
felzendülnek

s az ég, sírni kezd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 250
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 285
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz