vihar lesz
… a lélek malomkövei között őrlődnek az érzelmek apró magvai
kinek finomlisztet, kinek pedig csak korpát bír őrölni…
viharmadár
száll
csendes vizek
felett
belém jajdul
a csend
míg a végtelent
kémlelem
üvegkristályként
cseng
a múló perc
mint pajkosan
játszó
gyermekek
vonszolom
testem
ébredés partjain
mint magányos
hajótörött
értem sírnak
a szirének
a tajtékzó
habok között
üvegen villanó
gyémánt sikoly
a - tegnap - az,
egy rég nem
látott
sírhalom
amin már
nagy a gaz
bíbor köntösébe
bujt
az éhség
szegény vagyok
semmi kétség
távolból
kiált
a viharmadár
s nekem
ébrednem kell
táncra hív
egy valkűr
leszaggatva
ruhám, ingem
meztelenül
táncolok
míg utolér
fájó képzetem
nem tudom
hogyan bújjak el
belülről
kezd tépni
a fájó
lelkiismeret
követtem - e el
bűnt
miért most
szenvedek
deres
zuzmók között
ébred
a hajnal
s a hideg szél
engem
átölel
sípok szólnak
végtelen erdők
felett
s a pusztán
a vadak
letérdelnek
viharmadár
hangja
összekuszálja
égen
a tehetetlen
felhőket
szemei
villanó fényénél
az égi szimfóniák
felzendülnek
s az ég, sírni kezd