Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelmesvers

, 384 olvasás, Kincsem , 1 hozzászólás

Szerelem

Mikor először néztem a szemeidbe mélyen
mint feneketlen kút elvesztem benne teljesen
fuldoklón láttam a napfényt fenn messze
s a halált játszin vártam dalolva lelkesen.

Horizonttá vált pillantásod távoli vonatként suhanó
az idő cammogó volt majd váltott azonmód lett rohanó
nézlek némán szó nem száll nem is volna célja tán
hidd el mit érzek nincs rá képzet s később sem születik talán.

Kicsim vagy ritka kincsem, titokdobozba zárnálak szívesen
majd hogy pillangóként szállj, szabad légre röptetnélek hirtelen
szívem vagy dobogsz helyettem ütemét már nem figyelem
nem bánom mi élethez kell tán túl sok is lesz majd énnekem.

Kezed tenyerembe simul egy vonalba végtelen
illó levegő vibrálni kezd abbahagyni képtelen
szádra szám egybeforrunk megszűnt minden félelem
könnyem is világba indul de előtted ezt se szégyellem.

Huncut szellő csúfol s hajad meg-meg libbenti
szívem ritka dobbanása rögtön felel is neki
mosolyt rajzol arcodra szépet mily boldog gondolat
radírként törli róla minden halálra vált gondodat.

Néma hittel türelmesen hosszú csókkal kedvesem
ponttá sűrűlt univerzum ketyeg gyorsan idebenn
tükörré vált szemeidben jövő dúdol csendesen
életemnek mutatóját megakasztja teljesen.

Ím hát beteljesült minden, minden miről álmodok
mint kicsiny kolibri röpte ha mosolyod rám ragyog
s mikor táncra kelve körbejárunk világunknak peremén
Édenbe zárt álmainkban nincsen ott más csak te meg én.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kincsem
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 304
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 322
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5732 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz