Valahol létezel;
de kővel szegett utak
sötétbe futnak, s a fény
itt is - ott is - ellobban.
S az idő tölcsére
eltáncol a porban
hol röviden hol hosszan;
halvány nyomainkat eső
s könny is mossa.
Valahol létezel;
álom a múltból, vagy
képzelet egy másik
idősíkban - széthúzott
utak rebbenő alkonya
életlen képekben lép tova.
Valahol részem vagy - mélyen
a szívzöreji árnyékban;
érints meg - ha nem csak álmodlak!