Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kimángorolt idők fűzfakosárban

, 337 olvasás, janos , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Levitte a szél a tetőt…
az agyam jobb féltekéről
Csupasz már az, mit hét lakat
alatt őriztem, látszik a roppanat

Kimángorolt időket rejtettem itt
Most hangyamászón előkúsznak
tétován, lebegősen úszva,
létlabirintusomba bekopogva

Sok év béklyójából szabadulván
pernye értékké válnának ők,
ha korcsosuló jövő sprirálja elnyelné azt,
mit a múlt, évek során szőtt védőhálóval véd

Vesszőkosárral a mentést megkezdém
follyon ki az, mi már semmit sem ér
Nem mind érték, mi múltunkban szép
van mit csak emlékezésünk tett ezzé

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: janos
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 344
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.1859 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz