Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Menekülni

, 514 olvasás, Damien , 2 hozzászólás

Gondolat

El innen, messze minden emberitől
Óvó ágak karjaiba
A hazugságtól távol élvezni a létet
fegyvertelenül kifreccsenve egy új méhből
a muszáj vértez fel önmagam ellen
mert gyenge vagyok
gyengének születtem, mint mindannyian
Kényelem és egyszerűség
túlélésünk mérge, magához láncoló hazug ködlepel
éltetjük a mechanikus butulást
kívánjuk szinte, hogy átverjenek
hitvány papírokért ontjuk fajtársaink vérét
az ostobaság itt a legnagyobb kincs
és hogy jobban fátyolozd setét igaz arcodat
inkább elfeleded, ki vagy te
és maradsz egyszerű szennyes töltelék
néhány szó elég
hogy végleg múljon minden
ám ha nincs hangjuk e szavaknak
ott vár még a gyilkos tömeg
napról-napra nagyobb
mint egy rákos sejt, megzabál mindent
és talán mi maradunk, de minden, mi szép volt
műanyagbűzű, silány kopár végtermék lesz
és még vannak komisz tartalékveszélyek
tán megfulladunk a kozmikus térbe süvöltő bűzünktől?
vagy egy óra alatt mérgekbe borul minden
néhány billentyű használata után
a győzelem hazugságával mindent elveszítenek
mi ennek a bolygónak lüktetést ad
betegség vagyunk e hatalmas csoda szent hátán
tisztességtelen mutáns majmok
az ész átkával felfegyverezve
hazugságpáncélba burkolva
egy égetnivaló rút lélekkel

ezek közt éljen a szállni vágyó énem?
megfeleljek annak, mit milliárd ellenség okád az arcomba?
tapossam el az egyetlent, ami tényleg az enyém?
butuljak el, hogy jó ember legyek?
tűrjek mindent, nézzem ezt az ostoba gyászszertartást,
mely egyre csak készül a legpusztítóbb búcsúra
hol az univerzum tiszteleg sötétségével
az emberi gonosz zsenialitás produktuma előtt?
nem, nem, nem, nem
meg kell ragadni az egész mocskot magvánál fogva
és elfeledetté tenni a sors kegyetlen tréfáját
hogy ilyen szégyen hagyta el az egysejtű óceánt
mely nem illik bele abba a körforgásba
melyben a legutolsó molekuláig
minden a szükséges egyensúlyt szolgálja
minden!
kivéve az embert
mi vagyunk a természet megcsúfolása
éltünket adó anyánk szerveit tépjük
és mégis higgyek abban, hogy az ember jó?
soha…

A Döntés még előttem áll
hogy felfedezzem a szent Módot
vagy meneküljek, hogy ne tudjak semmit
e ragadós emberi mocsoktócsáról
és elfelejtsek mindent, amitől sajnos én is ember vagyok
hogy méltó legyek az élet ajándékára
vagy a halál gúnykacajára, ha nem vagyok elég erős
ne kelljen semmi az átkozott városokból
tudjam, milyen az, ha csak magamon múlik a túlélés
és nem a hazugságon, vagy gennyes papírokon, mint itt

Menekülni!
ha tudnék tenni valamit, azonnal megtenném
ám a feladat szinte lehetetlennek tűnik
és sokáig embernek kéne maradnom
de ha elmenekülök, gyáva patkánynak
hívom valós, férges énem,
mert bár tenni nem tudott
de legalább küzdhetett volna
az egyetlenért, mi igaz célként lebeg előttem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Damien
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz