Illúziókban élni, tovább nem bírok!
Az életemmel harcot vívni, én már nem tudok!
Válasszam a helyes utat, mit hajtok szüntelen?
S mint szomorúfűz ága, előttem hajlong, bűntelen.
Jó én nem vagyok!
Önmagammal harcolok…
Hőn vágyok egy Bűn után,
mi rám néz bután.
Álomtér, képzelet…
áldottan vétkezek!
De örökké fékezek,
s utánad érkezek!
Nem akarok többet tudni a máról!
sem letépni kérget az öreg fáról.
Áldást kértem, Átkot szórtál,
Tanítva léptem, mégsem szóltál!
Röhögve vártad nyögdösésem!
Mikor arcom hordja verítékem,
elvérezni én egymagam fogok!
Láttalak, érezlek,… élni nem tudok!
(Mondanád:)
Tanúlj élni, s jónak lenni!
Próbálj hazádból messze menni!
Küzdeni magadért a Világgal,
harcolni Istennel, s Imával!
(Vajon tényleg így gondolod?)
Fegyver nélkül élni az ellen, ki szívedbe kést merít.
Ki puszta lényével lelkedre szögeshálót terít!
Ki megváltást ígért, de helyébe bűnre vét,
s minden porcikádat darabokra tép szét!
Csókold annak arcát,
ki ontja a véred,
ki kettétörte lényed,
s keseríti Léted!