Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Netes szerelem 13.

, 250 olvasás, Aurora White , 4 hozzászólás

Szerelem

- Na mi volt? – faggatta Mártát másnap monitoron csüngő szemekkel. A saját sms-ező ismerősének még nem válaszolt. Kicsit emésztgetni akarta még a dolgot.
- Tényleg úgy néz ki, mint a képen – írta -, a magasságát leszámítva, bár azt nem lehet kép alapján megállapítani. Bár kicsit magasabbnak képzeltem el.
- Miért, mekkora?
- Nagyjából egy fejjel alacsonyabb nálam.
- Mit akarsz, az tök jó – nevetett magában -, csak készíts elő neki egy sámlit, ha csókolódzni akartok, különben megfájdul a nyakad.
- Ha-ha, jó vicc. Ha kell, átpasszolhatom neked, úgyis tudom, szereted az alacsony krapekokat. Bár ő kicsit vékonyabb az ideálodnál – Barbi tudta, hogy Gáborra utalt ezzel. Kicsit össze is szorult a szíve, de csak ennyit válaszolt:
- A magasság nem gond nálam, a testsúly annál inkább, de ha nem jön össze a randim, akkor szívesen megismerkednék vele.
- Tényleg, mikorra beszéltétek meg?
- Még semmikorra, gondolkodom rajta. – amint ezt leírta, mintha Ákos kitalálta volna, hogy épp ő a téma, küldte is az üzenetét:
"Jó reggelt Kis Csillag! – röhejes ez a megszólítás, gondolta Barbi – Hogy aludtál? Én most keltem. Sikerült már döntened? Puszi."
- Emlegetett… - gépelte egyből Mártának - épp most írt.
- Hát szerintem ne töprengj túl sokat azon a találkozáson, nehogy megunja a várakozást.
- Rendben, végülis csak egy találkozás.
- Na látod. Nem is zavarlak tovább.
- De hát nem zavarsz! Nincs kedved átugrani?
- Randid lesz, nem?
- Majd holnap, munka után. Most pedig, gyere, megmutatom a hörit, persze, csak ha nincs más dolgod.
- Hát rendben átugrok, legalább ellátlak néhány jó tanáccsal.
- Az, remek – vágott egy fura grimaszt csak úgy magának – várlak.
- Ok, szia!
- Szia!
Barbi gyorsan fölvett egy normálisabb ruhát, s a várakozási idő alatt még egy válasz sms-t is írt a srácnak:
"Szia! Én holnap délután ráérek, ha neked is jó. Scootert szeretem. Milyen kocsid van? Barbi."
"Szia! Rendben, kettő körül jó? Suzuki Swift.
"Hi! Legyen inkább három, egyébként honnan jössz? Suzuki az jó."
Gyorsan elkészítette a bögrés süteményét. Kikeverte a tésztát és betette a sütőbe. Tudta, hogy mire Márta megérkezik, már enni is lehet. Vendéget nem illik rágcsálnivaló nélkül várni.
Mire az édesség már sült, megérkezett a válasz sms is:
"Szia! Fehérvárról jövök, köszi, majd megírod pontosan, hova menjek?"
A lány részletesen leírta neki, hogy hol lakik, és hol tud leparkolni a kocsijával.

A sütemény lassan elkészült, majd pedig Márta is megérkezett.
- Szép napot! – köszöntötte barátnőjét és előhalászott a táskájából egy nagy tábla csokoládét. Most egy barna, hosszú szoknya és egy szarvas mintás kötött pulcsi volt rajta. Ez a párosítás igazán jól állt neki.
Barbi elvette a csokoládét és a konyhaszekrénybe tette.
- Köszi, nem kellett volna.
- Ugyan. – mondta és leült az egyik székre, amint észrevette a süteményt, szóvá is tette – Na, mindig is kíváncsi voltam a híres Barbi-féle gyorsan elkészíthető süteményre – elvett egyet a tálcáról és beleharapott – mmm, ez nagyon ízletes, holnap én is kipróbálom. Már régóta terveztem, de még nem volt alkalmam rá. Most viszont, hogy már megkóstoltam, szívesen megpróbálkoznék én is vele.
- Fogj hozzá bátran, nagyon egyszerű és percek alatt megvan.
- Rendben, ha legközelebb átjössz ezzel foglak várni – vigyorgott – mármint nem ezzel, hanem, amit én készítek.
- Oksi, és mikor menjek? – érdeklődött – Egyébként, az udvarlóidat is megkínálhatod.
- Nem tudom – eltöprengett – Holnap Árpi jön át, holnap után Dezső, utána Alex…
- Hát látom elég elfoglalt vagy, akkor majd valamikor máskor, majd megbeszélünk egy időpontot. Holnap egyébként én sem érek rá – ez utóbbi szavakat jól kihangsúlyozta, ami nem kerülte el Márta figyelmét sem.
- Jól van – mosolygott -, most nézzük meg inkább a höridet, azzal felálltak és elindultak a nappali irányába, ahol a számítógépen, a tévén és a szobanövényeken kívül új "kedvenc"-ként ott volt már az aranyhörcsög is. Éppen szundikált, mikor meglátogatták.
- Jaj, de cuki – kiáltott fel izgatottan, mire a kis állat rögtön felnyitotta a szemét és szaglászni kezdett – Megfoghatom?
- Hát persze – azzal hagyta, hogy barátnője kivegye a ketrecből. Alighogy kiemelte, rémülten felsikoltott, és kiejtette szegényt a kezéből. – Megharapott – tudatta, a hörcsög pedig futásnak eredt. Jó fél órán keresztül hajkurászták, mire sikerült kihalászniuk az egyik szekrény alól.
- Na megvagy – kiáltott fel diadalittasan Barbi. Belé is belemélyesztette a fogát, de ő ennek ellenére sem engedte el, hanem visszatette a ketrecébe és szórt neki egy kis eleséget is. Az állat újra összekuporodott és megint elszunyókált.
- Remélem nem lesz baja – rémüldözött Márta.
- Hát én is – felelte a másik, majd visszamentek a konyhába.

Barbi jól el lett látva jó tanácsokkal. A többségével ő is tisztában volt, de amilyen lelkesen beszélt a vendége, nem akarta félbeszakítani.
- Ha nagyon közeledni akar, akkor egyszerűen hagyd ott – hangzott az egyik.
Pont te mondod ezt? – gondolta, de hangosan csak ennyit mondott: - És hogy menjek haza? Gyalog?
- Hát – vonta meg a vállát -, mondjuk busszal vagy vonattal. Ha büdös a szája, akkor ne hagyd, hogy megcsókoljon.
Kinek lenne gusztusa ahhoz? – jutott az eszébe.
- Ha már nagyon ráuntál, akkor hivatkozz a teendőidre, ez általában be szokott válni, és akkor esetleg haza is vitetheted magad.
- Ez tényleg jó ötlet.
- Na ugye, én már tapasztaltam. Ha nagyon taperolna, akkor kiálts segítségért.
- Ja és a legfontosabb. Küldtél magadról képet?
- Nem, nincs is rólam fotó, csak olyan húsz évvel ezelőtti.
- Helyes. – Barbi kérdő tekintetét látva rögtön megmagyarázta: - Tudod, ha már első látásra nem szimpatikus neked, akkor úgyis tehetsz, mintha nem te lennél az, akit keres. Ugye a házszámodat sem tudja?
- Természetesen nem, azt senkinek sem árulom el.
- Az a jó. És hol fogtok találkozni?
- A téren. – felelte a lány.
- Az még jobb. Elmész, leülsz a padra, akár könyvet is vihetsz magaddal. Távolról megfigyeled, és ha bejön, akkor odamész hozzá, ha nem, akkor száguldasz haza.
- Elmés ötlet, és mit csináljak a könyvvel a kirándulás során, vigyem magammal?
- Jó kérdés, akkor könyv nélkül menj.
- Rendben, köszi a jó tanácsokat.
- Nincs mit, sok szerencsét a randihoz. Kívánom, hogy ő legyen neked az igazi.
- Köszi szépen. – nyitotta ki előtte az ajtót és a buszmegállóig kikísérte barátnőjét. Ott elbúcsúztak, Barbi pedig hazament és már a másnapi randit tervezgette.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 358
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 1.4071 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz