Navigáció


RSS: összes ·




Regény: A Szörnyetegek Szigetén V.

, 239 olvasás, Aurora White , 2 hozzászólás

Fantasy

Egyenesen a király előtt értünk talajt. A dzsineket a leszálló Pille felé nyújtottam. Ő viszont megrázta a fejét és az előttem álló felé biccentett, ezzel jelezve, hogy nem neki van rájuk szüksége. Én készségesen engedelmeskedtem és átnyújtottam őket őkelmének.
- Köszönöm – felelte amaz és kibontotta a csomagocskákat, majd az egyiket visszaadta nekem és belekezdett a mondandójába: - A tanáccsal megbeszéltük a teendőket, úgy döntöttünk, útitársul csak egy dzsint kapsz, hogy ne legyél megzavarva a feladatod elvégzésére. Asztrodisz javaslatára kapsz egy amulettet, mely által közénk valóvá leszel.
- Nagyon köszönöm – fogadtam el a gyönyörű sárkányfaragvánnyal díszített medált, ami egy bőrszíjra volt erősítve.
- Ha ezt leveszíted, az egyenlő a küldetés befuccsolásával, ami borzasztó lenne számomra, mert te vagy az egyetlen reményünk és immár a második gyermekemtől kellene búcsút vennem – fűzte még hozzá és a könnycsepp gördült az arcára.
- Értem, nagyon fogok rá vigyázni, jobban, mint az életemre – jelentettem ki és nyakamba akasztottam az ékszert. Amint az a mellkasomhoz ért, rögtön ragyogni kezdett, és elárasztott melegséggel. Immár úgy éreztem, hogy a részemmé vált. Eszembe jutott a két legfontosabb kérdés, amit úgy éreztem mindenképpen föl kell tennem:
- Hogy fogok odatalálni? Hajóval kell utaznom? És egyáltalán hogy néz ki a fia?
- Nem, a hajókra most nem számíthatunk. A sziget partjain erődök sorakoznak, amin ha egy kis rést is hagyunk, ezrével áramlik be az ellenség – végre választ kaptam rá, miért nem szabad megközelíteni a partoldalt, pedig szívesen megnéztem volna az óceánt is -, és akkor nekünk végünk. Ezért is olyan fontos, hogy a fiam visszakerüljön hozzánk. Egy titkos alagúton fogsz keresztül menni. Ezt az átjárót mi fogjuk megnyitni arra az időre, amíg átjutsz oda. Egyirányú. – jelentette ki még mielőtt kinyithattam volna a számat.
A fiamról meg annyit, hogy hiába mondanám el a külsejét, nem biztos, hogy abban az alakban fogsz rátalálni, amit én leírnék neked, ezért csak annyit mondok, hogy neked kell ráérezned.
- Értem – feleltem az igazsággal ellentétesen, mert nem sokat értettem a dolgokból, de az uralkodó egyből megértette tétovázásomat és így szólt:
- Figyelj csak ide gyermekem – azzal tapsolt egyet és már nem az uralkodó, hanem egy éjfekete unikornis állt velem szemben. Mellette egy teknősbéka, egy sárkány, egy varangy és egy katica helyezkedett el. Mikor oldalra tekintettem vettem észre, hogy a barátnőm is eltűnt, s helyette egy pillangó repdes a föld felett.
Mire kettőt pislantottam, már mindenki a régi volt.
- Most már világos? – kérdezte, én pedig bólintottam – Akkor rendben van. Tudod, ha a rémségek mégis betörnének, így egy darabig tartani tudjuk magunkat. Talán ebben az alakunkban nem ismernek fel minket.
- Kívánom, hogy így legyen – mondtam.
- Köszönjük – bólintották egyszerre, és ismét felfedeztem a szúrós tekintet varangyfej arcában, mire odanéztem, elfordította a fejét.
- És nem fogok lebukni a szörnyek között? – érdeklődtem – csak, mert én egy ember vagyok.
- Ettől nem kell tartanod – mosolygott sejtelmesen az uralkodó.
- Rendben – feleltem. - Mikor indulok?
- Most ha nem gond – mondta Menzor.
- Persze, felőlem indulhatunk.
- A barlangig elkísérünk. – bíztatott Pille és a markomba nyomott egy szelet süteményt – Edd csak meg – suttogta – jól fog jönni – engedelmeskedtem, miközben a többiek elindultak előttem és pedig a hátuk takarásában néhány perc alatt eltüntettem az édességet az utolsó morzsáig.
- Köszönöm.
- Ugyan, szóra sem érdemes – mosolygott, azzal mi is elindultunk a többiek nyomában.
Hamarosan egy bozóttal sűrűn benőtt nyíláshoz értünk, ahol annak rendje és módja szerint elbúcsúztunk. A többiek visszafordultak és pedig elindultam az ismeretlen felé.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.256 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz