Ahogy a tenger hulláma
nyaldossa a követ,
úgy simogatod Te is
ábrándos szívemet.
Érzésed, mint a méz
édes öröm nekem
hullámzik át rajtam,
mint vihar a tengeren.
Viharos szenvedély
járja át testemet,
felkap, mint egy szélvész
s feltölti véremet.
Mint mennydörgés előtt
villámlás az égből
oly hirtelen tört rám
szerelmed a mélyből.
A gondolataimban
oly érzésem támadt
mintha kaptunk volna
égiektől szárnyat.
Úgy repülünk együtt,
már a fellegekben
boldogságunk csúcsán
fent vagyunk a menyben.