Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holdfényes Kaméliatánc…

, 302 olvasás, monaco , 0 hozzászólás

Szerelem

Hozzám lépsz, kezed érint, s a szív szaporán lüktet,
gyertya lángja fest körénk csodás szerelem színeket,
s a vörösben izzó vágyat, gyémánt szemcsékkel szórja meg.
Szemed némán, ragyogva kérdez,: Táncolsz-e velem, Kedves?

Holdfényes kamélia illat simogat, bőrömet gondolataid érintik,
s ujjaid játéka, lassan fedik fel ruhám rejtett titkait.
A félhomályban egyetlen érzés, két egyenlő fele összesimul,
s az égben, -lelkeink csodáját látva-, minden Angyal térdre borul.

A mámor suttogva, nekünk játszik hárfáján égi dallamot,
s a táncot, meghajolva, lábujjhegyen, nézik éber hajnalok.
Mikor két karod lelkemhez ér, szemem bezárja gyönyörű képét,
érzi vágyad, s forró tested, mi új táncra kéri Hercegnőjét.

A csillagokról hull vissza ránk az érzés tisztasága,
fénye, mint szentjánosbogár csillámporos násza.
A pillanat most eszmél csak, és lassan, tétovázva
oldja ki az ezüstfonalat, mi a világot megállította.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 304
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 330
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 1.3094 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz