Hozzám lépsz, kezed érint, s a szív szaporán lüktet,
gyertya lángja fest körénk csodás szerelem színeket,
s a vörösben izzó vágyat, gyémánt szemcsékkel szórja meg.
Szemed némán, ragyogva kérdez,: Táncolsz-e velem, Kedves?
Holdfényes kamélia illat simogat, bőrömet gondolataid érintik,
s ujjaid játéka, lassan fedik fel ruhám rejtett titkait.
A félhomályban egyetlen érzés, két egyenlő fele összesimul,
s az égben, -lelkeink csodáját látva-, minden Angyal térdre borul.
A mámor suttogva, nekünk játszik hárfáján égi dallamot,
s a táncot, meghajolva, lábujjhegyen, nézik éber hajnalok.
Mikor két karod lelkemhez ér, szemem bezárja gyönyörű képét,
érzi vágyad, s forró tested, mi új táncra kéri Hercegnőjét.
A csillagokról hull vissza ránk az érzés tisztasága,
fénye, mint szentjánosbogár csillámporos násza.
A pillanat most eszmél csak, és lassan, tétovázva
oldja ki az ezüstfonalat, mi a világot megállította.